72 óra kompromisszumok nélkül

Idei első bennmaradós hétvégünkön csatlakoztam a szolnoki Városi Kollégiumban lakó csoportommal a „72 óra kompromisszumok nélkül” elnevezésű hétvégi önkéntes programhoz. Nagyon örültem ennek a lehetőségnek.

Bevallom, sokat foglalkoztatott már az önkéntes munka gondolata, de még sohasem vettem részt benne. Nagyon csodáltam mindig azokat az embereket, akik a szabad idejükből áldozva cselekednek valamilyen nemes célért. A program előtti napokban csapatokra bomlottunk, majd kiválasztottuk a lehetséges projektek közül a számunkra megfelelőt. Pénteken délután még játszottunk egyet a Bowling centerben. Érdekes volt megfigyelni, hogy egy kis sportprogram, mennyire kiemeli a gyerekeket a hétköznapi „szorongásból”.

Szombaton reggel a kollégiumunkhoz közeli erdőbe sétáltunk. Itt a csapatok festés és csipkebogyó-szedés közül választhattak. Hamar munkához is láttunk, mert nagyon hideg volt. Én a festést választottam, mert nagyon közel áll hozzám. Kisebb koromban nagyszüleimmel rengeteget festettem. A cél minél több pad, vagy sorompó lefestése volt. Számomra érdekes volt, hogy aki a könyvek között ügyes és szorgalmas, az lehet, hogy ilyen munkához teljesen más munkamorállal közeledik … de a többség megoldotta a feladatot. Az estét pihenéssel, és közös DVD nézéssel töltöttük.

Vasárnap reggel a Szertelen Ifjúsági Házban gyülekeztünk. Sosem láttam még ennyi önkéntes fiatalt összegyűlni. Ezen a napon két feladat is volt. A dohány-, vagy szeretet kommandóban lehetett részt venni. Én a dohány kommandót választottam, mert nagyon haragszom a cigiző emberekre, különösen a fiatalokra. Irritál, ha a csikket csak úgy elhajítják a zöld környezetben. A csoportom két részre bomlott. Egyik fele cigi csikkeket gyűjtött, másik fele próbálta meggyőzni az embereket a cigaretta veszélyeiről. A délelőtt folyamán csikket gyűjtöttem. Eddig a hétköznapokban sosem tűnt fel ezek gyakorisága az utak mentén. A meggyőzés is egy érdekes feladat volt, akik kezdetben picit féltek, azok a nap végére egészen bátrakká váltak.

Délután tartották a helyi ifjúsági házban a program záró rendezvényét. Minden csapat beszámolt a munkájáról. Nálunk egyik lányosztálytársam beszélt frappánsan a hétvégéről. Majd eredményt hirdettek. Mi a cigi csikkgyűjtés kategóriájában értünk el első helyezést. A nap egy koncerttel zárult. Véleményem szerint nem is olyan megterhelő egy ilyen programban részt venni, mint ahogy gondolják az emberek. Érdekessége volt, hogy nem szokványos feladatban is megismerhettük egymás kitartását, képességeit. A közeljövőben többször lesz lehetőségünk ilyen munkára, mert valószínű kötelezővé teszik az érettségihez az önkéntes munka végzését.

Pozsonyi Tamás
Városi Kollégium, Szolnok
Arany János Tehetséggondozó Program