A sikeres csapatépítés feltétele a nyíltság, őszinteség

Raskó Gábor a szolnoki Városi Kollégium tizedikes szakiskolai csoportjának egyik új csoportvezetője. A csoportnál kettős csoportvezetés van. A tanár úr a gyermekek nevelését a szőlő műveléséhez hasonlatos fáradtságos munkának tartja, ami azonban, ha kitűnő a végeredmény, bőven megtérül.   

 

 

-         Új tagintézményben, a Tiszapartiban, szakiskolás csoportvezetőként kezdted a tanévet. Milyen elvárásaid vannak a diákjaid, illetve magad felé erre az évre?

 

-         Nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy megbíztak ezzel a feladattal. Igyekszek lehetőségeimhez és tehetségemhez mérten helytállni. Tudom, nem lesz könnyű, de kollégáimtól sok segítséget kapok, s nyugodtan fordulhatok hozzájuk kérdéseimmel. Diákjaimtól elsősorban nyíltságot, őszinteséget várok el, mert úgy hiszem, ha őszintén elmondják, megbeszéljük az esetleges problémáikat, akkor sokkal könnyebben tudjuk venni a felmerülő akadályokat. Emellett természetesen ösztönzöm őket az együttműködésre, a közösségben (mind csoport, mind pedig kollégiumi szinten) való aktív feladatvállalásra, tevékenykedésre. Persze, a tanulószobákon és a felzárkóztatásokon való aktív részvételt is elvárom a diákoktól, amit néha nehéz elérni, de látom bennük, hogy ha foglalkoznak velük, akkor odateszik magukat, s jól teljesítenek. Magamtól elsősorban azt várom el, hogy sikerüljön egy egységes csoportot kialakítani, amelyben a csoportot alkotó diákok nyugodtan fordulhatnak egymáshoz segítségért, és barátként tekintsenek egymásra. Tehát a csapatépítés elsődleges fontosságú számomra. Emellett a kollégiumi programokon való aktív részvételt és az iskolákban, tanulmányokban való megnyugtató, javuló teljesítményt szeretném elérni, és ehhez a legfontosabb feladat szerintem a tanulás megszerettetése a diákokkal. Ez azért fontos, mivel - és elnézést a közhelyért - nem nekünk és nem a szüleiknek tanulnak, hanem maguknak, hogy a későbbiekben sikeresen meg tudják állni helyüket a társadalomban. Meglátásom szerint a diákok hamar elfogadtak, s ez megkönnyíti, megkönnyítheti feladataim ellátását.

 

-         A szakiskolás tanulók némelyike "ezer sebből vérezve" érkezik a programba. A velük való munka mely területen a legnehezebb, legproblémásabb?

 

-         Véleményem szerint elsődleges cél a közösségbe való beilleszkedés, a csoportban való aktív, építő szerep felvállalása, kialakítása. Mivel tizedikes diákokról van szó, ezért már nem idegen tőlük a kollégium, de az otthonról hozott minták, nevelési attitűdök nem egyszer kerülnek ellentétbe a kollégiumban elvárt viselkedési normákkal, de örömömre szolgál, hogy a csoport túlnyomó többsége már elfogadta ezeket a szabályokat, és igyekszik is betartani azokat több-kevesebb sikerrel. Egyszóval, a közösségi elvárásoknak való megfelelésben, illetve az iskolai kötelezettségek teljesítésében látom a közös munkánk egyik legproblematikusabb területét. De hangsúlyozom: nagy előrelépés történt már ebben a kérdésben az előző tanévben, és remélem, még sikeresebbek leszünk a mostaniban.

 

-         Magánéleti kérdés: mivel lazítasz munka után?

 

-         Szabadidőm nagy részét a történészi szakmában való alaposabb elmélyülés teszi ki. Fő célom, hogy jövőre doktori képzésre felvételt nyerjek a Pécsi Tudományegyetem Történelem Szakára, ahol történészként végeztem. Kutatási területem az Oszmán Hódoltság története, a török-magyar kapcsolatok és Szolnok története a 16-17. században. Nem könnyű feladat, de mivel szeretem a történelmet, s fő célom a doktori cím megszerzése, ezért kitartóan kutatok a környező megyék levéltáraiban. Persze a barátokkal, ismerősökkel való szórakozás is fontos, de erre csak hétvégenként kerülhet sor, mivel ők is dolgoznak már. Másik nagy feladat a tokaji szőlőbirtokom karbantartása, művelése, ami nagyon nehéz, lévén a szőlő nevelése majd' olyan nehéz, mint a gyerekeké. De a bő termés és a végtermékként kapott kitűnő tokaji bor megéri a fáradozást!

1000.JPG