Új programgazda Szolnokon: „Szívügyem a gyerekek szakmához való juttatása”

A szolnoki Városi Kollégium szakiskolai programja új programgazdával – Kocsis Edit tanárnő személyében – gazdagodott. Elődje, Darázs Tibor az intézmény általános igazgatóhelyetteseként folytatja munkáját. A kolléganőt az új kihívásról is faggattam.

- Gazdag tanári és vezetői tapasztalatokkal érkeztél a Városi Kollégiumba két évvel ezelőtt. Akkor tagintézmény-vezetői munkára kaptál felkérést, ettől a tanévtől pedig programgazdaként bizonyíthatsz.   

- 2009-ben matematika-fizika-informatika szakos tanárként, csaknem 30 éves iskolai tapasztalattal, közoktatás-vezetői végzettséggel kerültem a Városi Kollégiumba. Két tanéven át dolgoztam a Béla király úti tagintézményben, mint kollégiumvezető. Ekkor nyílt lehetőségem először bekapcsolódni az Arany János kollégiumi szakiskolai programba. Megragadott a feladat, és el sem engedett, hiszen a 2011-2012-es tanévtől programgazdaként folytatom a munkámat.

- Hogyan értékeled a felkérést?

- Kihívásnak érzem, és mint megoldandó feladat, úgy tekintek rá. Szívügyem a hátrányos helyzetű gyerekek szakmához való juttatása, amiben szerencsére már vannak tapasztalataink. Gyakorlott, jól képzett kollégák vesznek körül a programban, bizonyos, hogy ez is segíti a közös munkánkat majd. Öt évfolyamon, három tagintézményben vannak a tanulóink, közülük heten már 13. évfolyamosak, a 12.-es csoportból pedig 18 végzős várható.

- Elődöd, Darázs Tibor programgazda egy jól szervezett munkaterületet, meglehetősen összetett feladatkört adott át neked. Mit jelent ez számodra?

- Elődöm olyan elvek mentén szervezte a program szakmai munkáját, amelyeket én is magaménak érzek. Ezért bízom benne, hogy zökkenőmentesen, eredményesen folytatódik majd tovább a munka. A cél adott, s ha az odavezető út rögös is, remélem 2012-ben mind a 27 végzős tanulónk kezébe veheti a szakmunkás bizonyítványát, és így eséllyel léphet ki a munka világába. Szeretném, ha emellett még úgy tudnánk tanulóink személyiségét, szemléletét formálni, hogy a jövőben helyt tudjanak állni az élet nehéz helyzeteiben. Terveim szerint a közösségi élmények, a sport- és kulturális rendezvények mind-mind a tanulók testi, lelki, szociális fejlődését célozzák a jövőben is. Úgy gondolom, hogy az öt évfolyamon jelenleg tanuló 90 diákunk szinte mindegyike képes megfelelni az elvárásoknak, de mint tudjuk, annyiféle negatív hatás éri őket, mind a családban, mind a társadalomban, hogy komoly erőfeszítést igényel a megtartásuk. A felkutatás és a beiskolázás terén szerzett tapasztalatainknak, és elkötelezett, módszertanilag jól képzett kollégáink állhatatos munkájának köszönhetően a lemorzsolódás mértéke csökkenni látszik, s a többség már távlati terveket kovácsol.

Munkám során az elődöm által kialakított, hagyományos, jól működő programelemeket szeretném tovább vinni, de valószínű lesznek változások, hiszen alkalmazkodnunk kell folyamatosan a változó munkafeltételekhez, és a világhoz, amiben élünk. De legalább ennyire kell igazodnunk mindig a programba érkező gyerekek adottságaihoz, igényeihez, és képességeihez a fejlesztő munkánk során.